A hegyvidéki ökoszisztémához tökéletesen alkalmazkodott korzikai muflon a 20. század során a kíméletlen vadászat és az emberi terjeszkedés miatt a végveszély szélére sodródott, ám ez a látogatóközpont hűen dokumentálja azt a komplex és áldozatos munkát, amellyel sikerült stabilizálni az állományt. A Monte Cinto monumentális tömbje körüli szigorú szabályozások és a helyi közösségek aktív támogatása nélkül ez a büszke vadkecskefaj ma már nem létezne. A kiállítás rávilágít arra, hogy a vadvédelem valójában egy hosszú távú kulturális felelősségvállalás, amelynek köszönhetően a völgybe látogató utazó nem csupán üres fotókat, hanem mély ökológiai megértést és tiszteletet visz haza magával.
A központ épülete maga is a korzikai funkcionalizmus és a hagyományos kőépítészet mintapéldája, amely nem versenyezni akar a természet monumentális formáival, hanem alázattal belesimul azok közé. A masszív kőfalak mögött egy modern, interaktív tudományos tér tárul fel, amely a völgy teljes és sérülékeny ökoszisztémáját modellezi a szikláktól a rohanó patakokon át a Laricio-fenyvesekig. Ha a vándor a napja elején ide betér, a megszerzett tudás birtokában szinte azonnal megtanulja olvasni a völgy rejtett jeleit, így a fenti rideg sziklagornyok és mély szurdokok hirtelen élettel teli, értelmezhető és organikus térré változnak a szeme előtt.
A muflonok birodalma a leginkább megközelíthetetlen, függőleges sziklafalak és gerincek világa, ahol a zord terep természetes védelmet nyújt számukra a ragadozókkal szemben. A múzeum arra tanítja meg a tudatos utazót, hogy a hegyoldalakat ne homogén kőtömböknek, hanem rejtett ösvények, pihenőhelyek és átjárók bonyolult hálózatának lássa. A kora hajnali vagy az alkonyati órákban, a csendet megőrizve és a gerincek finom mozgásait figyelve – egy jó távcső segítségével – az embernek komoly esélye nyílik megpillantani ezeket a fenséges állatokat, miközben a merev távolságtartás és a zavarásmentesség szigorú etikája maga is a faj megőrzésének aktív részévé válik.