I. A piszan-római építészet és a polikróm homlokzat harmóniája
A domboldalon, olajfaligetek gyűrűjében álló, 1115 körül emelt templom a sziget középkori építészetének abszolút csúcspontja. Legkülönlegesebb külső jellegzetessége a homlokzat és az oldalfalak polikróm, azaz többszínű kialakítása: a helyi gránitból faragott sárgásbarna, szürke és sötétzöld kőtömbök ritmikus váltakozása vibráló, szinte textilszerű eleganciát kölcsönöz az épületnek. Ez a bonyolult és költséges technika világosan jelzi a Piszai Köztársaság egykori kulturális és gazdasági befolyását, amely a letisztított, geometrikus formák és a természetes anyagok játékával teremtett maradandó esztétikai értéket a korzikai tájban.
II. Középkori szobrászat és rejtélyes állatfigurák a kövek között
Az Église de la Trinité külső díszítése egy valóságos, kőbe vésett középkori képeskönyv, amely gazdag és sokszor rejtélyes szimbolikát vonultat fel a látogató előtt. Az ereszeket tartó konzolokon és a vakárkádok ívein naiv, mégis hihetetlenül kifejező emberi arcok, medvék, fura lények és allegorikus motívumok sorakoznak. A legkülönösebb és legtöbbet vitatott elem az egyik oldalsó konzol felett látható figura: egy mezítelen, guggoló emberi alak, aki egy tövist próbál kihúzni a lábából. Ez a klasszikus ókori motívum (a híres Spinario vagy Töviskihúzó) a középkori keresztény ikonográfiában a bűntől és a földi kísértésektől való megszabadulást jelképezte, és jelenléte ezen a vidéki templomon a korabeli kőfaragó mesterek elképesztő kulturális tájékozottságáról tanúskodik.
III. A belső tér intimitása és a 15. századi freskók misztikuma
A templom belső tere hűen követi a román stílus szigorú, puritán és meditatív logikáját, ahol a fénysugarak csak keskeny, lőrésszerű ablakokon keresztül világítják meg az ódon falakat. A belső tér igazi kincsei azok a 15. századból származó, csodálatos épségben megmaradt freskók, amelyek az apszis boltívét díszítik. A falfestményeken a dicsőséges Krisztus alakja dominál, akit Szent Mihály arkangyal – a lelkek mérlegelője és a sárkány legyőzője – és a sárkányt lábbal tipró Szent Ágoston püspök fenséges alakja vesz körül. Ezek a késő gótikus, korai reneszánsz stílusjegyeket mutató alkotások a mai napig megőrizték spirituális erejüket, elmélyült, csendes áhítatra invitálva a művészettörténet szerelmeseit.