Unken olyan település, amelynek múltját nem látványosságok, hanem határhelyzetek írják. A Saalachtal kapujában fekvő falu lélekszáma nagyjából kétezer fő körül mozog a térségi adatok alapján, és a mindennapi életet hosszú ideig az erdészet és a folyó menti faúsztatás határozta meg.

A település környezetében több korszakban is volt határvédelmi és ellenőrzési szerep, mert a völgyek iránya természetes átjárót ad Bajorország felé. A napóleoni korszak és a tiroli felkelések idején a szélesebb régióban több ütközet és csapatmozgás zajlott, ezért Unken nem csupán falu, hanem egy útvonalcsomópont peremén álló hely.

A helyi hagyományvilágban erősek a maszkos télűző, alakoskodó szokások, a Krampus és a Perchten típusú menetelések ennek a kulturális övnek a részei. Az építészetben a széles tetőereszek és a faanyag dominanciája nem dísz, hanem klíma és anyaglogika. Aki itt áll meg, valójában egy völgygazdaság kaputelején áll meg.